2018-ban lassan azt kell megmagyarázni, hogy mi is az a képcső. Pedig alig tizenhat éve, hogy Jobs a címbeli mondattal temette a képcsövet és éltette a tft-kijelzőt. Tette ezt az új iMac bemutatása kapcsán – ezzel a gép megidézésével folytatjuk az idén húsz éves iMac ünneplését, köszöntését. (Eredetiben: Új iMac modellek és iMac G4 17", Almalap, 2002.)
A reklám kacsintás a Pixar egyik figurájára, ifjabb Luxo-ra. A rajzfilm forradalmat kiváltó Pixart Jobs azután alapította, hogy kirúgták az Apple-től. A céget később a Disney részvénycserével szerezte meg, így lett Jobs a legnagyobb egyéni részvényese a Disneynek.
Ha az eredeti iMac kapcsán azt írtuk, hogy szakítás volt a bézs-doboz jellemezte számítógép megjelenéssel, akkor az iMac G4 maga volt a forradalom. A tervezői koncepció egy szilárdan álló, de a kijelzőt minden irányban elmozdítani képes gépet álmodott. És sikerrel valósított meg. Oly annyira, hogy a kijelző még ma is mozgatható, nem koppan az asztalra – legalábbis a Macademia által IT-gondozott két cégnél, ahol büszkén őriznek egy-egy, máig működőképes darabot.
Az alapgép ára 1299 dollár volt, írhatnám, hogy változatlanul. A memória 1GB-ra, a merevlemez 40GB-ra nőtt (2002. január). A büszkeségre okot adó kijelző 15-inches, 1024x768 felbontást tudó. Amikor az asztalunkra került az "eper" iMac mellé, hüledezve néztük, mennyivel élesebb a tft kijelző képe a képcsőnél.
Négy éve még iparági újdonság volt a floppy-drive nélküli gép, az akkori beépített CD a mindig gépelési nehézséget okozó CD-RW/DVD-R-ré – emlékszel: "Super Drive" – fejlődött.
És ugyan volt 56k-s modem a Macben, sőt, még fax fogadó alkalmazás is, sokan kérték az AirPort kártya beszerelését is. A legtöbb asztali gép, ahogy az iMac G4 is, Etherneten csatlakozott a lokális hálóhoz és azon át az Internethez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése