Catalina VI.

Catalina névre keresztelte az Apple a macOS ősszel elérhetővé váló új verzióját. MI pedig a nyár melegétől sújtva össze-vissza irkálunk Catalináról (könyv, meteor-kereső, római politikus, kovásznai falu, lelőtt kémgép) után a most Catalinát öntünk. Mivel van ilyen nevű öntet.

A pokol bugyraiba szálltam alá, amikor ezt a bejegyzést írtam. Ahány szak-szájt, annyi elkészítési mód. De.
Amikor 198x-ben a BME-n Pongor György Pascalt tanított > Műegyetemen programozás óra volt: elméleti előadás(!) vagy négyszáz főnek, utána önálló küzdelem a "nagy" IBM 360-ason, vagy a lassan beszivárgó ZX Spectrumon vagy Commodore-on. A Pascal egy magas szintű programozási nyelv.
Az első órát úgy kezdte, hogy kezébe vett egy könyvet, a borítót nem láttuk, és felolvasott:
"Vedd a következő összetevőket:
¹/₄ csésze ketchup,
¹/₄ csésze cukor,
¹/₄ csésze vörösbor-ecet,
¹/₄ csésze hagyma, apróra vágva (vagy ¹/₂ teáskanál hagymapor),
¹/₂ teáskanál paprika,
¹/₄ teáskanál Worcestershire szósz,
¹/₂ csésze repceolaj,
só és bors ízlés szerint."
Néztünk, ahogy a körmoziban szokás. Hogy mi van?
"Hát ezek a bemenő – input – adatok" – hangzott a magyarázat. "Az összes hozzávalót az olaj kivételével turmixold össze. Az olajat lassan, fokozatosan add hozzá turmixolás közben. Ez a feldolgozás. A végeredmény – output – a Catalina öntet."
Azaz, a recept és a program két nagyon hasonló valami. Megmondják miből hogyan mi lesz. Az igazság az, hogy Pongor tanár úr (nálunk max. egy tízessel volt idősebb) nem a Catalina receptjét mondta el, hogy valójában melyik kajáét, arra már nem emlékszem. De a példája megmaradt.