Előtte Automator gyorstalpaló: megnyitás után a baloldali hasábokból a képen látható utasításokat kell megkeresni és behúzni a jobb oldali részbe, ezekről látsz itt képeket.
Az (1) első lépés a megfelelő emailek kikeresése: "Mail üzenetek keresése". Az összes mailünk közül kikeressük azokat az üzeneteket, amelyek a következő feltételeknek megfelelnek. Most, elsőre, adjuk meg egyik kedvenc számlaküldőnk emailcímét Feladóként. Természetesen adhatunk meg más feltételt, vagy több feltételt is. Ez az egész program legfontosabb része. Jól gondoljuk át a keresés feltételét!
A következő lépés (2) a megtalált levelek csatolmányainak kigyűjtése: "Mail üzenetek mellékleteinek lekérése". Mindenképp egy erre a célra létrehozott mappába gyűjtsük a csatolmányokat, hogy más ne zavarjon be. Igen, minden futtatás előtt ezt a mappát ki kell üríteni! (Ezt is meg lehet oldani: a) egy üres szövegfájlt hozunk létre az adott mappában, b)-c) lekérjük a mappa tartalmát és d) kidobjuk. Az üres szövegfájl azért kell, mert ha üres a mappa, akkor az Automator kiakad. Az a)-d) nincs az ábrán.)
A "Szünet" (3) elsőre értelmetlen, de kell. Az alkalmazásunknak várni kell, hogy a mentések (2) biztos befejeződjenek. Tapasztalatból mondom... Három másodperc pedig szinte semmi.
A "Megadott Finder elemek lekérése" (4) megnyitja a cél mappár, ahová letöltöttük a csatolmányokat.
A "Mappa tartalmának lekérése" (5) parancsra férünk hozzá a mappában levő fájlokhoz.
A (6) fájlok küzül csak a PDF-ek kellenek, a jpg céglogók, hasonlók nem.
És végül (7) a "PDF-oldalak egyesítése" összefűzi a letöltött csatolmány PDF-eket.
Kényelem szeretetbő (8) meg is nyitjuk a generált PDF fájlt, amely az összes számlát tartalmazza.
Semmi sem tökéletes
Ez a rutin sem. Egyrészt a nem PDF számlákat eldobja – bár a letöltött mappában megtalálgatók. Viszont, ha bármi más PDF csatolmány volt, akkor az is belefűződik az összesített PDF-ek közé. Mondjuk, úgyis átnézi az ember az Automator munkáját, Megtekintőben egy mozdulat a rossz PDF kidobása.
A fekete leves
Török Bálint óta tudjuk, hogy hátra van még a fekete leves. Ez pedig az alkalmazásunk futásideje (fenti ábrán: N, mert ott látható, de itt van a bekezdés alatt is teljes egészében). Összesen nagyjából ötvenezer emailem van, ebből harmincezer archívált. Az Automatornak 8-9 perc ebből a megfelelő mailek kigyűjtése. Próbáltam trükközni, de nem sikerült ennél gyorsabb keresésre rávenni az Automatort. Ugyanez a művelet Mailben egy másodperc sincs. A tesztelést nem segíti ez a tetü lassúság – én emiatt inkább kézzel gyűjtöm ki a maileket egy alkalmi Automator rutinba. De viszont működik.
Változó email cím és időintervallum
A fenti munkafolyamatba "be van égetve", hogy melyik email címről jövő emaileket kezelje. Ez persze nem praktikus. Ahogy az sem, hogy nem szűkítettük az időintervallumot, a 2003-as számlák nem érdekelnek - más kérdés, hogy minek őrzöm őket? –, a fenti megoldás azokat is legyűjti.
Az első parancson kell változtatni, mielőtt alkalmazásként elmentjük Automatorból a művünket. Utasítsuk az Automatort, hogy az első parancsot végrehajtáskor mutassa meg.
Az alkalmazásként mentett programunk ilyenkor megáll, és rákérdez az adatokra. A beírt adatokat tekinti alapértelmezettnek. Ez a rákérdezős megoldás jó akkor is, amikor az Automatorban írt alkalmazásunkat másnak készítjük, aki az Automator használatában nem jártas. Felhasználóként csak ezzel a párbeszédablakkal találkozunk ilyenkor, mielőtt, jó pár perc múlva, váratlanul megszakítva munkánkat, a Mac az arcunkba tolná a csatolmányokat PDF-ben.
És ez is megtévesztő. Bár a mail cím helye szürke, mégis kitölthető. A "szürke nem szerkeszthető" itt nem igaz, a teljes feltétel rendszer átalakítható.
Összefoglalva: az Automator minket segítő alkalmazás. Amennyire könnyű (Gonosz Almalap: könnyű?!?) használni, annyira kevéssé testreszabható. Valamit valamiért. Mi szeretjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése