(Könyvismertető ismertető.) Amikor egy új könyv – amely az Apple Steve Jobs utáni korszakát meséli el – címében a „lélek” olvasható, arra kényszerít bennünket, hogy elgondolkozzunk a vállalkozás velején. Tripp Mickle technológiai szakújságíró "Steve után: Hogyan vált az Apple trillió dolláros vállalattá és vesztette el a lelkét" (6 790 Ft kedvezményes ár május 12-ig a Books-ban) könyve a cég két híres vezetőjének, Tim Cook vezérigazgatónak és Jony Ive korábbi tervezési igazgatójának bonyolult kapcsolatát tárja fel az elmúlt évtizedben. A könyvismertetőt író Jacob Carpenter (Fortune) csak egy előzetesen megosztott fejezetet olvasott a könyvből.
A könyv összefoglalja azokat az elkerülhetetlen konfliktusokat, amelyek Jobs 2011-es halála után felmerültek Cook, a kereskedelem mámorító megszemélyesítője és Ive, a művészet stílusos szimbóluma között. Ezzel alapvető kérdéseket vet fel arra vonatkozóan, hogy egy korszakban mely értékek élveznek elsőbbséget egy korszakot meghatározó társaság életében.
Jobs vezetése alatt, aki 1997-ben tért vissza az Apple vezérigazgatójaként, Ive ikonikus figurává nőtte ki magát. Az 1990-es évek végén az Ive tervezte színes iMac és a letisztult iPhone-konfiguráció elősegítette az Apple reneszánszát. Rokon lelket talált Jobsban, aki a cég figyelemreméltó technikai vívmányait ötvözte a jellegzetes minimalista dizájnnal.
Jobs halála azonban új vezetést eredményezett. Cook, szakmáját tekintve ipari mérnök, elődjénél jobban összpontosított az belépő termékekre és az ellátási láncokra. Míg Cook megértette Ive értékét, a tervezőguru művészi intuíciójának kifejeződése súrlódásokat okozott. Mickle azt is írja, hogy Ive „küzdött az ellen, hogy a vállalat fókusza az eszközök gyártásáról a szolgáltatások fejlesztésére” tolódott, ez a változás csökkentette az esztétikai fölény szükségességét.
Végül Cook volt az erősebb és ügyesebb.
Ő maradt a vezérigazgató, az Apple-t a világ legértékesebb vállalatává fejlesztette, míg Ive 2019-ben távozott, hogy saját tervezőcéget alapítson. Az Apple iPhone eladásai 2021-ben megközelítették a 200 milliárd dollárt, annak ellenére, hogy a hardver és az operációs rendszer megjelenése alapvetően hasonlít a korai verziókéra. A cég szolgáltatási bevételei jelentik az Apple elmúlt évekbeli növekedésének legnagyobb nem iPhone-os szeletét.
Mickle címének utolsó három szava azonban – vesztette el a lelkét – azt sugallja, hogy Cook valahogy lealacsonyította a vállalatot a gyártási hatékonyság és a szolgáltatás vezérelt bevétel elérésére való törekvésében.
Mivel még nem olvastam el a könyvet, lehet, hogy ez az az a szerencsétlen eset, amikor egy cím nem képes pontosan megfogalmazni a szöveget. Más kritikák is azt sugallják, hogy Mickle prózája árnyaltabb, csupán annyira hibáztatja Cook-t, hogy túl szorosan fogta azt a figurát, „aki érzést akart minden termékbe”.
A Jobs-korszakot a kézzelfogható hardverek vonzereje határozta meg. Még soha nem láttunk még olyan erős termékeket, mint az iMac vagy az iPhone, amelyek az Ive által tervezett dizájn is segített sikerre.
Ezzel szemben a Cook-korszakot az immateriális termékek – alkalmazások, audio- és videostreaming, felhőalapú tárolás, közösségi média, szoftverek – térnyerése jellemzi, ezek csökkentették Ive jelentőségét. Cook mesterien találkozott a pillanattal, modernizálta az Apple hardvergyártó üzletágát, miközben kihasználta operációs rendszereinek és alkalmazásboltjának erejét.
Ha egy cég lelkét az adja, hogy milyen érzéseket kelt, akkor talán az Apple eltűnt a reflektor-fényből. Az Apple diadalmas növekedése, amelyet fűt más iparágakban való terjeszkedés is, határozottan vállalativá teszi. Lehetséges, hogy soha többé nem fogunk olyan ártatlan izgalmat tapasztalni, mint az első iPhone megjelenésekor.
De ha egy vállalat lelkét a kulturális és pénzügyi helyzete határozza meg, akkor az Apple még soha nem tűnt ennyire elégedettnek. Termékcsaládja és belépő eszközei erősebbek, mint valaha. Hírneve továbbra is elsőrangú. Forradalmi új technológiák, köztük a kiterjesztett valóság szemüveg és önvezető autók a láthatáron.
"A könyv elképesztően részletes portré a stratégia és a szerencse közötti állandó feszültségről: a vállalatok megírják saját történelmüket, de nem úgy csinálják, ahogy akarják" - írta Shirkey a Times-ismertetőjében. "Steve után az történt, hogy Cook legnagyobb lehetősége az Apple jövőjében volt, Ivé pedig a múltjában."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése